A nyírmadai iskolát a református egyház alapította a XVI. században. Ebben az időben élt és működött az egyházközség ősi iskolája, melyben már iskolamesterek tanítottak, akik ellátták a kántori teendőket is. 1692-ben Pátrohi Sámuel volt a község tanítója.
III. Károly és Mária Terézia uralkodása idején a település lakossága már rendszeresebben részesült oktatásban. 1810-ben kezdte meg, hosszú ideig tartó eredményes pedagógiai munkásságát a Szitha család. Ez a pedagógus dinasztia egy évszázadon keresztül volt a község lakosságának oktatója, nevelője. A második Népoktatási Törvény adta lehetőséggel éltek a községben a XIX. század első felében. A helység lakossága nőtt, - a természetes szaporulaton túl a beköltözőkkel, letelepedőkkel. Így kerültek Nyírmadára a római, de főleg a görög katolikusok, majd jelentős számban izraeliták is. A görög katolikusok templomuk szomszédságában az 1890-es évben megkezdik egy tanerővel az oktatást, s ugyancsak egy tanerővel az izraelita iskola is. Így az 1900-as években már három felekezet 3 tanítóval oktatja a község gyermekeit. A református iskola 1912-től válik két tanítóssá, az 1920-as évekre az izraelita iskola 2-3 tanerős, s a római katolikusok 1922-ben kezdik el a községben az oktatást. A Tiszántúli Egyházkerülethez tartozó iskolákkal együtt a Debreceni Református Kollégiumhoz tartozott.
Szitha Ferenc tanítói működése idején 1857-től formálódik 6 osztályossá az addig 4 osztályos elemi iskola. Az iskola felszerelése tanítási segédeszközökkel való ellátottsága igen szegényes lehetett. A nyírmadai tanító az iskolában nemigen tanított mást, mint vallástant, írást, olvasást, számolást és éneklést. Az oktatás nyelve a magyar volt. Az 1920-as évek elején már 3 felekezeti iskola 4 tantermében folyt tanítás. Beiskolázásra csak a község belterületén lakó szülők gyermekei kerültek. Az 5000 lelket kitevő lakosság közül közel 500 volt az analfabéták száma. A továbbtanulás igen korlátozott volt. Tanévenként általában 4-5 gyermek jut el középfokú iskolába. 1945. június 25-én elhangzik, hogy az egész országban hozzá kell fogni a 8 esztendős egységes oktatás bevezetéséhez.
Megalakították az Iskolaszéket, melynek tanügyi előadója Frencel József igazgató tanító lett 1948. június 16-án jelent meg a törvény az iskolák államosításáról. Ebben 14 éves korig kötelezővé és ingyenessé tették az iskolát. Államosításkor a volt felekezeti iskolák 8 szétszórt tantermében folyt a tanítás váltakozó rendszerrel. 1959-ben megépült egy új kéttantermes iskola, 1960-ban pedig a tantermi hálózat egy központi négytantermes iskolával bővült. 1961-re a tantermek száma 15-re emelkedett. 1987/88-ban új épülettel bővült az általános iskola, amelyben 12 tanterem található. 2002-ben újabb 5 tantermes modern iskola épült. Jelenleg is ezekben az épületekben folyik a tanítás.