Zelk
Zoltán költőtárs ezzel a mondatával emelte
méltó helyre a magyar irodalomban
nagy költőnket, akinek születésnapját
április 11-ét immár negyven éve a vers
ünnepének tekintjük.
Iskolánkban
április 10-én délután
emlékeztünk meg a vers ünnepéről.
Könyvtári kereteken
belül, családias, meghitt hangulatban mondták el
tanulóink az erre napra szánt
verseket.
Mit
ad nekünk a vers?
Babits
„a mindenséget szeretné versbe venni”
Tóth
Árpádnak: „Rímes, furcsa
játék, szeszélyes, bús
ajándék…”
József
Attila azt javasolja:
„Maradj
fölöslegesnek,
A
titkokat ne lesd meg,
s
ez az emberiséget,
hisz
ember vagy, ne vesd meg…”
Ebben
az évben kicsit rendhagyóan készültünk a
vers napjára. A hagyományaink szerint
József Attila költészete állt mindig a
válogatásaink középpontjában. A
gyermeki
lelkektől azonban távol áll- s álljon is
távol- az ő fájdalmakkal tele
gondolatvilága. Rövid életében annyi
tragédia, megaláztatás,
nélkülözés, gond
és keserv sűrűsödött össze, amennyi egy teljes,
hosszú életre is rengeteg.
Az
ő versei közül ezen a napon csak a Kaláka
együttes és Koncz Zsuzsa énekelt
nekünk.
Gyermekekhez,
gyermeklelkű felnőttekhez szóló vidám,
tréfás verseket adtak elő a versmondóink
ezen a rendhagyó irodalom órán.
Arany
János, Szabó Lőrinc, Romhányi József, Nagy
Bandó András vidám versei adták
műsorunkat.
S
ahogyan ezek a költők bánni tudnak anyanyelvünkkel- a
gyerekeknek is
meglepetésként szolgált. Vidám, nevetős
arcokat láttunk a teremben, s kellemes
délutánt töltöttünk együtt.
A
vers játék. Játék a nyelvvel, a szavakkal,
érzésekkel és gondolatokkal. Egyidős
az emberrel, akár a zene... a sámán-
énekektől Nagy Bandó Andrásig, Romhányiig.
S elkísér bennünket is a bölcsőnktől a
sírig.
Keressük hát a verset minden nap!
