Patay István a nyírmadai szabadsághős

Iskolánk névadója 1807. május 19.-én született Nyírmadán. Iskoláit a híres sárospataki Református Kollégiumban kezdte, majd Bécsben a hadmérnöki akadémián tanult. Húsz éves korától hadnagyi rangban szolgált a Württemberg huszárezredben. A katonai pályának hátat fordítva, a közéleti szereplést választotta. 1848 nyarán-a kormány hívására-fegyveres szolgálatra jelentkezett. A 10. szabolcsi önkéntes zászlóalj alapítója és első parancsnoka. Hívószavára sok százan álltak fegyverbe, elsősorban Szabolcs és Szatmár vármegyék területéről, valamint Debrecen környékéről. 1848 szeptemberében Perczel Mór tábornok alvezére. Nagy szerepe volt csapatának abban, hogy Jellasics utóvédjét fegyverletételre kényszerítették.
A dicsőséges tavaszi hadjáratban már dandárparancsnok. Buda ostroma idején korlátlan katonai és politikai hatalommal felruházott térparancsnok. Komáromba, majd a Délvidékre kerül Mészáros Lázár és Dembinszky tábornok parancsnoksága alá.
A világosi fegyverletétel után menekülni kényszerül - majd barátai, ismerősei bújtatják.
Évekig Nyírmadán lakik; 1860 - tól haláláig Debrecenben. Itt bekapcsolódik az országos politikába. 1861 - 1865 - 1869 - ben országgyűlési képviselő. Patay István politikai hitvallása:,, A haza minden előtt !" Rajongásig szerette hazáját: ,, Olyan ember volt ő, aki hadban és békében sziklaként állotta helyét ingathatatlanul egész életén át. Szívébe véste az intő szókat: ,, Hazádnak rendületlenül Légy híve, óh, magyar!'' -- írta róla Kossuth Lajos. 1878. május. 5-én halt meg Debrecenben.